Schmitt Pál lemondott.
Lemondása kötelesség volt. Kötelessége az országgal a jobboldallal és önmagával szemben is.
Lemondásához vezető állomások a lebukás, a kivárás, a bizonyosság, majd a következmény.
A lebukás
Lehet azon vitatkozni, hogy valaki, aki a dolgozata 95%-át másolta, mennyivel járult hozzá a tudományhoz, mennyiben felelt meg a dolgozata a kor elvárásainak, de nem érdemes. A 95% túl nagy szám. Legfeljebb fordítási érdemről lehet ez esetben beszélni.
A kivárás
Az lett volna a legjobb mindenkinek (országnak, jobboldalnak, neki), ha a plagizációs botrány kipattanásának pillanatában lemond. Mivel ezt nem tette meg azt kell gondoljam, hogy ő komolyan hitt benne, nem sértett jó erkölcsöt.
És ezen őszintétlen reménnyel, egy olyan céltáblát akasztott magára, melyre az is lőni vágyott aki egyébként nem a tüzelésről híres, hírhedt. És a sortűz okkal beindult, sokszor ok nélküli indulatokat gerjesztve egész pályafutását, érmeit, valódi eredményeit tekintve.
A bizonyosság
De természetesen most is kiderült az igazság. Nevezetesen hogy plagizálásról van szó túlnyomórészben.
Ezt csont nélkül megállapította az erre hivatott bizottság, ám a felelősség témakörében olyan vad dolgokkal hozakodtak elő, miszerint Schmitt Pál ártatlan volt a másolás bűntettében, és ő lehet nem is tudhatta, miszerint doktori munkát másolni nem ildomos, mert nem szóltak neki.
Erre a vad dologra, az orvosi kar határozott reakciója meglehetősen gyors és helyes választ adott, az orvosi cím elvételével. Amennyire lehet kiküszöbölték a sokak számára máig érthetetlen bizottsági indoklást.
A következmény
Ezután nem maradt más út Schmitt Pál számára mint a lemondás. A bizottsági jelentés kimondott másolása, és a doktori cím elvétele együtt olyan pressziót jelentett melyből nem vezetett, nem vezethetett más kiút.
Lemondott. Lemondott az ország, a nemzet, és önmaga érdekében.
Az utóélete a doktori címének szinte érdektelen. Hogy visszakapja-e a régit, hogy megcsinálja-e az új doktorit jelen követelmény rendszerben. Számára szépségtapaszt nyújthat, de az okozott károkon (elnöki intézmény tekintélye) nem enyhít.
Gyurcsány Ferenc nem mondott le.
Pedig többször lebukott.
A lebukás
Adócsalás vétségében részletek itt találhatóak. .
Mert aki saját házát kiadja saját cégének, ott a cég a lakást felújítja, uszodát épít vele, és az ÁFA-t visszaigényli az kimeríti az adócsalás vétségét.
Ez kb. pont annyira egyszerű, mint megállapítani hogy valaki másolt-e vagy sem.
Mellesleg Gyurcsány perelt, és az MNO nyert a témában.
De volt neki közokirat-hamisítási botránya, ahol bejegyzetlen cég nevében eljárt.
Mindkét ügy jóval túlmutat a plagizálás erkölcstelenségén, de legalábbis egyenértékű azzal.
Hisz csalni, hazudni, átverni másokat nem szép dolog, és esetünkben büntetőügyi következményei is lennének az ügynek, ha azok nem évültek volna el.
Ám az elévülés, mit sem von le a történet valódiságából.
Teszem azt ha a doktorit 5 év után nem lehetne elvenni senkitől, attól még nem lett volna Schmitt Pál ártatlan.
Aztán itt volt még az öszödi beszéd, ahol kifejtette Gyurcsány szűk körben, hogy hazudott, és semmit nem csináltak, valamint adatokat kozmetikáztak.
A következmény
Itt kezdődött köztudottan tüntetések sorozata, épp mint Schmitt Pál esetében.
Az se titok, hogy innentől folyamatos népszerűségvesztésen esett át az MSZP, mert kiálltak a vállalhatatlan mellet, és hagyják hogy az emberek erkölcsi ítéletét elnyomja a pártos felmentés.
És ez nem csupán az MSZP bűne volt, hanem a baloldali értelmiségé. Az írástudóktól kezdve a véleményformálókig.
Mert nemhogy nem követelték Gyurcsány lemondását, hanem minden fórumon magyarázták a magyarázhatatlant, mentegették a menthetetlent.
És ez a folyamat 2006 október 23-án érte el csúcspontját. Amikor 40 ezer ünneplő emberre 5 perccel a rendezvény vége után lovasrohamot vezényeltek, felszólítás nélkül.
Hogy hogy jutottunk idáig (5-6 órán keresztül terelgettek a Kossuth térről 2-3 ezer embert az Astóriáig), arról már több vita folyt, de a végeredmény mégis csak az, hogy lemondás helyett gumilövedéket kaptak a tüntetők.
Európa
Ehhez képest Schmitt lemondása, és a jobboldali értelmiség megfogalmazott kritikája, még ha késve is érkezett, de legalább Európa fele tart.
